Egzotikus állatok: szabadnak születnek, de már nem sokan...

Évente sok ezer ember nem tud ellenállni a kísértésnek, és egzotikus állatokat vásárol az állatkereskedésekben vagy aukciókon csak azért, hogy háziállatként tarthasson például sündisznókat, arapapagájokat, gyíkokat, majmokat, sőt tigriseket és medvéket is.

A fogság azonban gyakran halálos ítéletet jelent ezeknek az állatoknak, akiket alultáplálnak, nem megfelelő körülmények között tartanak, egyedül vannak, és a bezártság következtében igen nagy stressznek vannak kitéve. Az egzotikus állatok kereskedelme azon állatok számára is halálos, amelyeket nem látunk: míg az állatkereskedésekbe egy állat eljut, addig az úton sok-sok másik meghal.

Út az állatkereskedésekbe

Amíg legálisan lehet madarakat, hüllőket, halakat, emlősöket vásárolni kereskedésekben, addig a kegyetlen, illegális egzotikus állatkereskedelem is virágzik.
Az USA-ba a csempészlistát a madarak veszetik; belőlük többet visznek be illegálisan az országba, mint bármely más állatfaj egyedeiből. Mielőtt megkezdik a madarak szállítását, kényszeretetik őket, megcsonkítják szárnyaikat, csőrüket szigetelő szalaggal körbetekerik, és bezsúfolják őket pótkerekekbe, bőröndökbe. Nem szokatlan, hogy egy szállítás során a madarak 80%-a elpusztul.
A hüllőknek, amiket duplafedelű konténerek, táskák alján zsúfolnak össze szintén nagy a halálozási arányuk
. Mindezen hatalmas állatveszteség ellenére a csempészek szép profitra tesznek szert: szakértők szerint az illegális egzotikus állatkereskedelem egy évi 10 milliárd USA dolláros üzlet! Sok állat jobban megéri a csempészeknek, mint a kokain.

Az állatok kiszakítása természetes közegükből nem csak az egyedet veszélyezteti - veszélyezteti az egész populációt és az ökoszisztémát is. Például az utóbbi 10 évben a dél-amerikai jácint ara populáció 75%-al csökkent azoknak a csempészeknek köszönhetően, akik amerikai és európai gyűjtők részére "dolgoznak". Argentínában a "vadászok" ezerszámra vágják ki a quebracho fákat 1976 óta azért, hogy elérjék az arafiókákat fészkeikben. Ezáltal minden ott élő állat életterét is rombolják.
A Fülöp-szigetek vizeiben orvhalászok végzetes adag ciánvegyületet juttattak - ezzel mérgezve a törékeny korallokat is - azért, hogy elkábítsák és befoghassák a színes trópusi halakat.
Azért, hogy orángután bébiket fogjanak be, az orvvadászok lelövik az anyákat, mert ahelyett, hogy a kicsik elfutnának, inkább iszonyú félelmek között anyjuk halott testébe kapaszkodnak.

A fogságban tenyésztett állatoknak sincs mindig jobb sorsa. Például azért, hogy a csüngő hasú sertések keresletét megnöveljék, a tenyésztők azt mondják gyanútlan vevőiknek, hogy ezek az állatok nem nőnek nagyobbra, mint 40 font. Annak érdekében, hogy a sertések kis méretűek maradjanak, a lelkiismeretlen tenyésztők vagy beltenyésztést alkalmaznak, vagy egyszerűen nem táplálják őket megfelelően. De miután adoptálják őket, a sertések gyakran akár 200 font feletti súlyt is elérhetnek.
A 8-10 hétnél idősebb madarak iránt a kereslet nem túl nagy, ezért sokukat tenyésztés céljára megtartják, kis, koszos ketrecekbe zárva őket. A műfészek általában nem nyújt menedéket, a tojók gyakran megsebesülnek, sőt el is pusztulnak az agresszív, túlfűtött hímek miatt.
Egy kereskedelmi magazin figyelmeztet arra, hogy a sündisznók stressznek kitéve - összezsúfolva, nem megfelelő táplálás esetén, vagy túl sok alom kihordására kényszerítve - agresszívvá válhatnak, elhagyhatják, vagy akár meg is ehetik utódaikat.

Rejtett veszélyek az ember számára

Néhány egzotikus állat esetében vannak tartásukat tiltó jogszabályok. Ezeket a törvényeket általában nem az állatok védelmére alkották, hanem azért, hogy az embereket megvédjék az esetlegesen rájuk veszélyes állatok, vagy fertőző betegségek ellen, amelyeket ezek az állatok hordozhatnak.
Például a majmoktól TBC és Hepatitis B fertőzést kaphat el az ember. Az iguánák és más hüllők - a leggyorsabban növekvő szegmense ez az egzotikus állatkereskedelemnek - szalmonella baktériummal fertőzhetik meg az embert. A mosómedvék és a sündisznók gyakran rühesek, parazitákkal, baktériumokkal és vírusokkal lehetnek fertőzöttek, amelyek más háziállatokra is átterjedhetnek.

Sok egzotikus állat karaktere eleve lehetetlenné teszi lakásban való tartásukat. A tigrisek, oroszlánok és más nagymacskák, amelyeket országszerte legálisan meg lehet vásárolni, csak egy példa erre. Néhány hónap leforgása alatt egy 2 éves chicagoi kislányt karmolt össze nagynénje "háziállata", egy ázsiai dzsungelmacska, úgy, hogy 200 öltéssel kellett a sebeit összevarrni; egy 3 éves észak-karolinai kisfiút kellett megoperálni, miután apja bengáli tigrise megtámadta ; és 15 oroszlánt ölt meg egy rendőr Idahoban, miután az állatok megtámadták tulajdonosukat, és megszöktek "Ligertown"-ból, egy magánmenhelyről, ahol egzotikus állatokat tartottak.
A törvények csak akkor szabályozzák az egzotikus és potenciálisan veszélyes állatok tartását, ha veszélyeztetettek, vagy kiállításokra, illetve tenyésztésre használják őket (persze a profitot szem előtt tartva!). A törvények túl homályosak ahhoz, hogy be lehessen tartatni azokat.

A gondatlanság nyomorúsághoz vezet

Az egzotikus állatok fogságban tartása során elkövetett nemtörődömség, hanyagság is óriási szenvedéseket okozhat.
1995 novemberében az állatok ellenőrzését végző hatóság elkobzott egy nyomorék puma kölyköt egy long islandi férfitól. A kölyköt kalciumszegény diétán tartották, amely csontjai eldeformálódásához vezetett. Egy helyi vizsgálóbiztos szerint a kölyök saját súlya törte el csontjait.
Ha az iguánákat nem megfelelően táplálják, illetve nem kapnak megfelelő mennyiségű napfényt (amely kalcium-metabolizmusukhoz elengedhetetlen), elgyengülnek, és megbetegednek.
A sündisznók, amelyek szoros labdává tudnak gömbölyödni, nagyon könnyen megsérülhetnek, ha a gyerekek megpróbálják kiegyenesíteni őket, vagy ha a macska gurigázik velük a padlón. Néhány halfaj pedig belehal a magányba, ha nincs társuk.

Nincs menekvés

Az Amerikai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felkérte az állatkerteket, hogy ne fogadjanak be egzotikus állatokat azoktól, akik képtelenek, vagy nem akarják megtartani őket.
Jack Cover, a baltimore-i Nemzetközi Akvárium kurátora szerint "Ha minden bejelentés után elhoznánk az odaadományozott álatokat, 2-3 raktárra lenne szükségünk".
Néhány ember kiállításokra csempész be állatokat - kockáztatva ezzel az állatkerti populációk egészségét -, vagy egyszerűen csak az állatkert kapujánál hagyják az állatokat; ezeket a szerencsétleneket általában elaltatják.
Néhányan megpróbálják nem kívánatos állataikat visszavinni természetes élőhelyükre, vagy csak szimplám otthagyják őket elhagyatott utak mentén, de megfelelő rehabilitáció nélkül ezek az állatok vagy éhen halnak, vagy az elemek és a ragadozók áldozataivá válnak. Sok csüngő hasú sertést vágóhídra visznek, miután gazdáik megunták őket.

Halálos ítélet az egzotikus állatok számára

Állatmenhelyek adatai szerint 60%-a a háziállatként tartott vadállatoknak a fogság első hónapjában elpusztul; a maradék 20%-a az első évben elpusztul, és csak 10%-uk marad életben a 2. év végére.