Az óceán túlsó felén háziállatként tartják ezeket a nagyméretű gyíkokat.

Földünkön mitegy 3160 gyíkfaj él. Ezen állatok a hüllők (Reptilia) rendszerében, a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjének a gyíkok (Sauria) alrendjét képezik. A rendszeren belül további négy fejlődési ágat különböztet meg:

Tapadógyík vagy gekko–félék családja (Gekkonidae), a leguán–félék családja (Iguana), a vakondgyík-–élék családja (Scincomorphae) és a Gyíkalakúak családja (Anguinomorphae). Ebben a fejezetben bővebben a leguán–félék családjával kívánunk foglalkozni, mivel a többi család ismertetésére egy egész könyv kevésnek bizonyulna.

Az egyik legnépesebb, fajokban igen gazdag család a leguán–félék családja. Beletartoznak az agamák (Agamidae) és a kaméleonok (Camaleonidae) családja is. Földalatti életmódú fajai nincsenek, igaz, némely állat üreget ás magának. Testük arányos, fejük gyakran nagy, a farok változó hosszúságú, néha eléri a test hosszának többszörösét is. Sok leguán külsejére jellemző a nyaktól a farokig húzódó tüskés taraj, a fejen levő bőrkinövések, valamint a toroklebeny. A családon belül teljes bizonyossággal kimutatható különbségek csak anatómiai jellegűek.

Legegyszerűbb megkülönböztetési mód a leguánok és az agamák között a származási hely ismerete, hiszen a két család földrajzilag szigorúan elkülönül. Az agamák a Föld keleti részén élnek, míg a leguánok kizárólag Amerikában, Kolumbiától Patagóniáig honosak.

A leguánoknak mintegy 500 faja ismert. Ennek egyik képviselője a zöld leguán. A Zöld leguán (Iguana iguana) valódi falakó gyík, a családja leghosszabb tagja. Nagysága általában 1,4–1,6 méter, ritkán a 2 métert is elérheti. Élőhelye Közép–Amerika és Dél–Amerika északi része. A törzsalak (Iguana iguana iguana) hazája Brazília, Kolumbia, Peru, Ecuador, Panama és Costa Rica déli része. Az egyik alfaj az (Iguana iguana rhinolopha) elterjedési területe Costa Rica északi része, Honduras és Mexikó valamint Nicaragua. Ez utóbbi alfaj könnyen felismerhető az orrán látható szarvacskákról. A másik alfaj a szigeti leguán (Iguana delicatissima), melynek hazája a Kis–Antillák szigetei valamint a Karib–szigetek. Ez az alfaj is könnyen megkülönböztethető, hiányzik a toroklebeny fogazottsága és a füle alatti nagy szarupikkely.

A zöld leguán vízparti őserdők lakója. Feje viszonylag nagy, koponyájában megtalálhatók a könnycsontok, fogai az álkapocs-csontok belső oldalán helyezkednek el. Az alsó álkapcson igen nagy toroklebeny képződik, a nyakon a fejtől egészen a farokig tüskés tarajt visel, mely a hímeken nagyobb. Mint minden falakó gyíknak a zöld leguánnak is erőteljesek a lábai, azokon hosszú ujjak és erős karmok vannak, melyekkel mély sebeket tud ejteni. Hosszú, oldalt lapított farkát zaklatás esetén ostorként használja, mely kifejlett hím esetében komolyfegyver. Jól úszik, veszély esetén két hátsó lábain egyensúlyozva elszalad.

A hüllők életmódja nagymértékben függ a környezettől. Az állatok viselkedése, természete, érzékszerveinek megfelelő működése csak magasabb hőmérsékleten bontakozik ki igazán, mivel hidegvérű lévén, szervezete nem tudja az optimális hőmérsékletet önállóan biztosítani, ezt nekünk, állattartóknak kell megteremtenünk. A zöld leguán a trópusokról származik, így hőmérsékletigénye magas, nappal 30–35 °C éjszaka minimum 22 °C. A páratartalom 60–90 % között kell, hogy legyen az évszaktól függően. Ezeket a feltételeket szabad tartásnál nem tudjuk biztosítani, ezért elengedethetetlen a megfelelő terrárium. Fiatal állat számára kezdetben megfelel egy üvegből ragasztott terrárium 60 centiméter hosszal, 50 centiméter szélességgel és 60 centiméter magassággal. Felnőtt leguán számára minimum 1méter ÷ 1 méter alapterületű és 150–200 centiméter magas terrárium az ideális. Mivel a leguánok fákon élnek és csak a legritkább esetben másznak le a földre, ezért terráriumukba erős fákat tegyünk, melyeken kedvükre mászkálhatnak, pihenhetnek. A terrárium fontos kelléke a vizestál. A leguán szeret fürdeni, valamint a tálból elpárolgó víz biztosítja a páratartalmat. A víz hőmérséklete 26–28 °C legyen. Fűtésre ne használjunk törékeny akvárium fűtőt, mert az állat könnyen eltörheti, ezzel akár saját pusztulását okozva, hanem kereskedelemben kapható teljesen szigetelt fűtőkábelt alkalmazzunk! Az állatok gyakran a vízbe ürítenek, ezért annak tisztaságáról állandóan gondoskodnunk kell.

A terrárium talajának legmegfelelőbb a kéreg zúzalék, idősebb példányok esetén a faforgács, ez utóbbi fiatal állatoknál nem alkalmazható, mert véletlen lenyeléskor bélelzáródást okozhat! Ugyan ez vonatkozik a sóderra, kavicsra is. Az egyszerűen tisztántartható műfű is megfelelő lehet a terrárium aljzatának. A terrárium fűtésére, világítására fiatal állatok esetén megfelel egy agyag virágcserépbe épített izzó. A világítótest elhelyezésekor vegyük figyelembe állatunk hosszúságát. Alacsony hőmérséklet esetén a leguán állandóan a lámpa alatt tartózkodik, és egy izzó esetén testének csak egy része melegszik fel. Ez a nem egyenletes testhőmérséklet később súlyos keringési zavarokat, legrosszabb esetben a lábujjak, vagy a farok elhalásához vezethet.

A leguánok tápláléka növényi eredetű, de a fiatal, vagy a tojásrakás előtt álló egyedek igénylik az állati fehérjét is. Táplálékként legmegfelelőbb a fejessaláta, káposzta, gyermekláncfű, közismert nevén pitypang, sóska, karalábé levél, tyúkhúr, akácfavirág, herefélék, szőlőlevél, reszelt sárgarépa, zsenge kukorica, rizs, búzacsíra. Ritkábban banánt, sárgadinnyét, málnát is adhatunk. Fiatal állatokat hetente egyszer kínáljuk meg tücsökkel, lisztbogár lárvával, viaszmolyhernyóval, vagy szopós egérrel. A különféle alkotóelemeket keverjük össze és úgy adjuk állatunknak. Vannak kedvenc ételeik, és ha nem keverjük össze, akkor csak azt fogja megenni. Etetőtálukat tegyük fel a faágra rögzítve, mivel fán lakó élőlény étkezni is ott fog. Amennyiben az állat nem eszik önállóan, megkísérelhetjük kézből etetni. Óvatosan lassú mozgásokkal nyissuk ki a terráriumot, vegyük kézbe az állatot és kézből kínáljuk meg. Türelem kell az állathoz! Néhány kísérlet után már a terrárium nyitásakor élénken figyel állatunk, majd jön enni. A kézhez szoktatott leguán rendkívüli mértékben megszelídül.

Leguán tartása esetén nem szabad megfeledkezni a vitaminok és calcium, valamint a foszfor helyes adagolásáról. Több féle módszer van a vitaminok adására. Az egyik szerint a táplálék növényeket beszórjuk megfelelő összetételű vitaminkészítménnyel és az így “púderozott” eleséget kínáljuk az állatnak. A másik megoldás, ha a vitaminozott élelmet kézből etetjük meg kedvencünkkel. Ez utóbbi módszer esetén ellenőrizhetjük a vitamin bevitelét.A vitaminkészítmények adagolásakor feltétlen tartsuk be annak utasításait, mert a túladagolás is veszélyes lehet!Az egészséges fejlődéshez elengedethetetlen a természetes napfény jótékony hatása, mely csak akkor érvényesül, ha közvetlenül éri az állatot. Ezért amikor csak lehetséges napoztassuk meg leguánunkat. Az elhízás megakadályozására hetei egy két alkalommal sétáltassuk meg, engedjük ki terráriumából, hogy szabadon mozoghasson. Kézhez szokott állat esetén ez semmi féle veszéllyel nem jár.

Minden hobbiállattartó vágya, hogy kedvence szaporodjon. Ehhez ivarérett tenyészpár, megfelelő méretű terrárium, változatos etetés és a leglényegesebb az eredeti élőhelyet utánzó időjárásra van szükség. Fiatal korban a leguán neme nem állapítható meg, ezért ha tenyészteni szeretnénk akkor 3-5 példányt szerezzünk be. Később, ha már a nemek felismerhetők, hogy kizárjuk esetleges testvérek társítását, ha lehetőség adódik cseréljük el egy másik kifejlett állatra. Óvatosak legyünk, mert az együtt nevelkedett leguánok könnyen becsaphatnak. Az erős, domináns hím mellett élő hím leguánok nősténynek álcázzák magukat az esetleges harcok elkerülése végett. Terráriumi körülmények között állataink 2–3 évesen vállnak ivaréretté. A hímek háttaraja magasabb, nyaklebenyük jóval nagyobb. Párzási időszakban heréik megnagyobbodnak.

A leguánok eredeti élőhelyükön a száraz évszakban páraznak. A sikeres tenyésztéshez modelleznünk kell az időjárás változását. Száraz évszakban, - ez decembertől május végéig tart - a páratartalmat fokozatosan csökkentsük 55–60 % relatív páratartalomra, majd június elejétől fokozatosan emeljük 80–90 %-ra. A párzás december, január hónapokban történik, ekkor a hímek rendkívüli mértékben őrzik revírjüket. A párzás után 8–10 hét elteltével kerül sor a tojások lerakására. A megtermékenyült nőstény étvágya megnő, ilyenkor fokozottan igényli az állati eredetű táplálékot. Fogságban tartott egyedek előszeretettel eszik a szopós egeret. A várható tojásrakás időpontja előtt két héttel már csak szopós egeret adjunk. A tojásrakás időpontját egész pontosan jelzi az állat, ugyanis előtte egy héttel már semmilyen élelmet nem fogad el, a tojások az egész hasüregét kitöltik. A vemhesség ideje alatt készítsük el a tojatóládát. A szabad természetben maguk által ásott üregbe, vagy odúba rakják le tojásaikat. Amennyiben nem biztosítunk számára búvóhelyet, a tojásokat visszatartja, és ez az életébe is kerülhet. A tojatóláda mérete az állat méretéhez igazodjon. Megfelel egy 50 X 50 cm-es alapterületű és 15–20 cm magasságú láda, melybe egy 40 cm hosszú alagúton tud bemenni. A magasság azért ilyen alacsony, mert így a nőstény érzi a tetőt, így biztonságban érzi magát.

A ládába 3 rész tőzeg és 1 rész homok keveréket tegyünk, melynek hőmérséklete 29–30 °C legyen. A lerakott tojások 32–40 mm-esek számuk 25–40 db. Nagy erős nőstények akár még ennél több tojást is tojhatnak. A lerakott tojásokat keltetőbe kell tegyük. Kelési hőmérséklet 28–30 Celzius fok körül legyen. Mint minden gyík tojása, a leguáné is hőmérséklet függő, ami azt jelenti, hogy magasabb hőmérsékleten hímek, alacsonyabb hőmérsékleten nőstények lesznek többségben. Mesterséges körülmények között ingadozzon a keltetés hőmérséklete, így kb. fele-fele lesz az ivarok aránya. A keltető páratartalma 80–95 % legyen. A túl nedves keltető közeg rontja a kelés eredményességét, a tojások befüllednek. Keltető közegnek az enyhén nyirkos perlit tökéletesen megfelelő. A kelési idő 70 és 115 nap között van. A kikelő leguánok 18–20 cm hosszúak. Gyomrukból hiányoznak az emésztést segítő baktériumok, ezért ezt a lehető leghamarabb be kell szerezniük. Erre az idősebb fajtársak, vagy a szülők ürüléke felel meg. Ha nem áll rendelkezésre ürülék, megpróbálhatjuk a virágföld etetését is. Megfelelő körülmények között rendkívül gyorsan nőnek, ezért állandóan vedlenek. Ügyeljünk a vedlés rendes lezajlására, mert az esetlegesen le nem váló bőr a farokvégén és az ujjak végén elhalást okozhat.

Bármilyen állat tartásakor vegyük figyelembe azt a tényt, hogy könnyebb a betegségek kialakulását megelőzni, mint gyógyítani. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül ismertetnénk a leggyakrabban előforduló betegségeket és azok kezelését, az alkalmazott gyógyszereket. Először foglalkozzunk a nem megfelelő tartási körülményekből adódó betegségekkel. Az egyik leggyakoribb probléma az álatok nem megfelelő vedlése, mely a nem megfelelő páratartalom következménye. Ez komoly veszélyt jelent, mert mint már mondottuk a testrész elhalásához is vezethet. Az elégtelen vedlést megakadályozhatjuk a megfelelő páratartalom biztosításával, minimum 60 %, illetve a vedlés előtt álló állat langyos vízzel való permetezésével segíthetjük a bőr leválását. A már elhalt bőrt el kell távolítani. Ehhez az állatot 100 % páratartalmú terráriumba helyezzük, vagy nedves, meleg törülközőbe csavarjuk, majd miután a bőr felpuhult csipesszel óvatosan eltávolítjuk.

Másik gyakori probléma a nem megfelelő talaj alkalmazásából adódik. A lenyelt idegen anyag bélelzáródást okozhat. Gyógyítását megkísérelhetjük néhány csepp ricinus olaj szájba való csepegtetését, súlyosabb esetben állatorvosi segítségre van szükség. Hiánybetegségek az egyoldalúan táplált és nem napoztatott állatoknál fordulnak elő. Megelőzésként változatosan etessünk, vitaminokat adagoljuk és rendszeresen napoztassuk állatainkat. A vadon befogott álatoknál előfordulnak külső és belső élősködők. Külső élősködők az atkák, melyek ellen hatásosan védekezhetünk RAID molyirtóval. A molyirtót egyszerűen függesszük be a terráriumba. A kezelés alatt a párásítást szüntessük meg, nehogy az állat lenyalja a vegyszert, amit az esetleges pára kioldana Két nap multával az atkák is elpusztulnak. Belső élősködők a bélférgek. A gyógyszertárakban kapható féregirtók tökéletesen megfelelnek, szájon át adagolhatók, fontos a helyes adagolás (testsúly kilogramm)!

Vírusfertőzés esetén antibiotikumos kezelés szükséges, ekkor mindenkép forduljunk állatorvoshoz.